2016. november 29., kedd

nem értem az embereket

Ezt most azért ide írom, mert tuti egy napon majd szerzek elég tapasztalatot, hogy megértsem, mi is az amiről most írok, de egyelőre fogalmam sincs és ezért csak meg akarom örökíteni a jövőbeli önmagam számára, hogy ha majd eljön az idő, megvilágosodhassak.

De basszus én nem értem az embereket. Ők meg valszeg engem nem értenek, ezért nincsenek barátaim (nincs sok*). 

Szituáció: adott valaki, akit már ismertél látásból korábbról és 1x beszéltetek is de semmi extra. Egy egyetemi bulin találkoztok és kábé 1,5-2 órán át beszélgettek amíg mennie nem kell. Aztán eltelik a vasárnap, jön a hétfő, találkoztok, de csak távolról, rád se néz. Korábban se tette, és nem csak rád, de másra se nézett rá, de most így, hogy a történtek után is ezt csinálja, szarul esik. Persze ott van az a tény is, hogy másra se. És hogy előtte se. És hogy egy alkalom nem feltétlen változtat bármin, .. habár én úgy gondoltam hogy de, változtat, legalábbis ebben a helyzetben.

Persze ott van a kérdés: az, hogy valaki 13. héten is full egyedül van olyan órákon, ahová a szaktársai, volt osztálytársai, évfolyamtársai, új barátai ismerősei járnak, az nem véletlen. 

Két dolog. 

1. Én is ilyesmi helyzetben voltam, és bár nem tudom, ő hogy fogja fel és hogy érzi benne magát, én csak saját magamból tudok kiindulni, és én nem voltam boldog. Elvoltam egyedül, de az biztos, hogy együtt sokkal jobban érzem magam másokkal, mármint ha egyetemi/sulis órákról van szó (mert amúgy most is imádok egyedül lenni itthon). És épp emiatt van bennem ez, hogy igenis odamennék és azt mondanám, hogy legyünk barátok, igen, barátok, ennyi, mindenféle mögöttes tartalom nélkül. De ez a viselkedés azt láttatja velem, hogy ne menjek oda.. Pedig nem sajnálatból vagy szánalomból tenném, hanem inkább figyelmességből. Nem születtem szívtelen bunkó embernek. 

2. Mikor beszélek vele, olyan érzésem van, hogy örül, hogy megkérdeztem 1-2 dolgot és jól esett neki, hogy valaki érdeklődött. De aztán látom, hogy ugyanezt mutatja minden random embernek ,akivel két mondatot beszél, és utána egyáltalán nem érzem azt, amit előtte. Mindenkinek ugyanazt az arcát mutatja, mintha mindenkit kedvesnek tartana, de közben meg senkiről nem gondolja ezt . .Akinek sok barátja van, annak valójában nincs egy sem; ugyanígy aki mindenki felé szimpátiát mutat, az valójában nem kötődik senkihez, annak minden és mindenki jó. Az ugyanolyan véleménnyel lenne rólam akkor is, ha teljesen más ember lennék. Nem magam miatt kedvel,.. sőt, egyáltalán nem kedvel, csak azt mutatja.

Sokat gondolkoztam az utóbbi hetekben ezen, és még nem tudtam 100%-ig megérteni ezt. Hogy nem direkt csinálja, az biztos. Hogy saját maga észreveszi-e? Kíváncsi lennék. Szólt már neki valaki erről? Ért bármennyit? Ebben kételkedem, de sosem lehet biztosra tudni.

Nekem így mindennel együtt esik szarul. Nem hittem hogy egyedül bármit tudnék változtatni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem is reméltem. El kéne fogadnom hogy hiába tudok sok mindenkivel azonosulni és megérteni őket, ahhoz, hogy változtassak is rajtuk bármit, kevés vagyok.

2015. július 3., péntek

Allatkert

Itt vagyunk az allatkertben. Turheto az ido, eleg jol elvagyunk habar meg sok helyen nem jartunk

2015. június 28., vasárnap

Mean girls

Bármikor, akármilyen idősen nézem ezt a filmet, mindig szeretni fogom. Valahogy sokat jelent számomra, és ez tudom, hogy nevetségesen hangzik, hiszen eléggé komolytalan témájú, mégis szórakoztató.

Sokat nevetek rajta, még így is, hogy kb előre tudom a jeleneteket. De érdekes látni ezt az "amcsi suli"-életet, ami nagyban különbözik a mi sulinktól. Néha azt kívánom, bárcsak a miénk is ilyen mozgalmas, èlettel teli lenne. Télen ami nálunk folyik, mint valami siralom-gödör. Nincs kedve az embernek élni.

Más látni, hogy itt mindig történik valami, és hogy milyen klikkek vannak. Nálunk a menzán alapból nem eszik mindenki. De más sulikban (persze külföldön) sokkal nagyobb jelentősségű az ebéd. Drágább is gondolom,  de finomabb is. Az ebédlőben mindenki ott van, hiszen utàna még jó ideig lesz tanítás.

Ezektől a sulis filmektől én is mindig kedvet kapok az iskolához. Kicsit elszomorít, hogy ez lesz az utolsó év. De valahol meg örülök, mert várom az egyetemet és az új barátokat (mert jelenleg úgy érzem egy sincs, 진구 없어요).

Kicsit filozófus lettem itt este, telefonról írva. Majd írok mèg erről részletesebben is, holnap, gépről. Addig is szép álmokat  <3

Nyárimunka2

A Veresen talált nyári munka pofátlanul keveset fizet... Mármint. Oké, leszóljuk a Mekit meg a KFC-t az 550 Ft-os órabérért, de ez 430 Ft lenne. Napi 6 óra. Havi 50 000. Most komolyan. Ha dolgozni akarok, akkor komolyan csinálom, nem szarakodok 6 órácskákkal, akkor ott vagyok ha kell 8-at/10-et (így könnyű mondani persze, de tényleg. Úgyis el van cseszve a napom, szóval nem mindegy?). 

A Mekiben egy hónap alatt majdnem 90 000 Ft-ot tudnék összeszedni. 

Az is megemlítendő persze, hogy nem mindegy, milyen tevékenységet végez az ember x óráig. De gyerekeket pesztrálni esküszöm idegesítőbb és türelem-ölőbb, mint hamburgereket csomagolni. A gyerekek iszonyat fel tudják baszni az agyam. A szendvicsek legalább nem pofátlanok, nem futnak 8-an 8 felé, és nem őrlik fel az idegeimet.

Komolyan elgondolkozok ezen a gyorséttermes munkán, bármennyire is int tőle mindenki. Kemény, elhiszem. Fárasztó, elhiszem. Unalmas, elhiszem. De hogy jobban fizet, mint a diákmunka itt Veresen, az is biztos. Nem fizet jól, de jobban. Az is valami.

Átrendeztem az ékszereket


Rendet raktam ma az ékszeres tárolóban, ennek eredményeként szerintem egész jól néz ki, úgyhogy talán sikeres lesz a célkitűzésem (ez nem volt értelmes mondat de leszarom): vagyis talán végre eljutok oda, hogy nem mindig ugyanazt az egy ékszert hordom, hanem kissé változatosabban fogok öltözködni. 

Egyébként ez nem minden, csak kiválogattam azokat, amiket szerintem hordanék, a legtöbb ékszerem gyerekes, olyan, amit kb. 5.ben kaptam (különös módon akkor tényleg rengeteg nyakláncot és karkötőt vetettem, töredéke ennek az a mennyiség, amit mostanában kérek/kapok. Ennek valszeg az az oka, hoyg ha már pénzt költenek rám, akkor inkább kérek egy ruhát, mint nyakláncot, mert úgy vagyok vele, hogy "amúgy is van 1-2", és akkor már inkább valami szép fölső. De így összegezve nem mondanám, hogy kevés. Ha túl sok lenne, akkor nem tudnék kiigazodni rajta és valószínűleg még kevesebbet hordanék).


Ez itt pedig az alatta lévő rész (a másodikat megtöltöttem régi cuccokkal, azt nem használom, csak azt amit most lefotóztam). Itt vannak a hajpántok, masnik, csatok, hajgumit. Elég rendezetlennek tűnik, de egyébként én ennél jobban nem tudom elrendezni úgy, hogy még bele is férjenek a dolgok. A Hello Kitty-s cukor azért van ott, mert az egy elválasztó. Egyik oldalán a hullámcsatok+a H&m-es masnik, másik oldalán a többi csat, pl Én kicsi pónim, meg egyéb cuki dolgok, nagy része szintén a H&m gyerekrészlegéről. Igazából a képen található dolgok nagy része onnan van, vagy ha nem ,akkor sem valami extra helyről. A Zarában nem árulnak színes masnikat, pedig én megvenném, de gondolom az nem elég fancy. 

Ennyit tett ki a mai rendrakás. Holnap-holnapután tényleg jó lenne, ha be tudnám fejezni, de ha nem, akkor sem dőlt össze a világ. Így is szörnyű állapot van a szobámban már az érettségi szünet óta...

Sweet lolita



Gondolkoztam azon, hogy minek öltözzek majd e bolondballagáson (tudom, távol van, de akkor is), és úgy gondolom, hogy legszívesebben sweet lolita lennék. Okok:
  1. Nagyon tetszik, és legalább egyszer az életben szeretnék felvenni egy ilyen gyönyörű ruhát.
  2. Hétköznapokon túl sok lenne ilyen (bár van, ahol ilyeneket hordanak ld. Japán), de ez az alkalom jó ok lenne arra, hogy felvegyem.
  3. Nem akartam alapból sem zombi meg ehhez hasonló lenni, csak valami cuki/szép, szóval ebbe a kategóriába ez simán beletartozik.
Egyetlen hátránya, hogy maga a ruha nehezen beszerezhető, illetve drága és kockázatos rendelni, elvégre semmi garancia nincs arra, hogy jó lesz rám méretben.

De azért álmodozni szabad. :(

2015. június 24., szerda

Titkos dolgok

Hiába van az, hogy a blog az ember legjobb barátja, kb most jutottam el arra a pontra, hogy vannak dolgok, amiket ide se mernék leírni. Nem azért, mert félek, hogy bárki megtalálná, mert ennek szinte 0 az esélye. Tényleg nem félek attól, hogy az előzményeimből valahogy visszakeresné valaki, vagy kutatna utánam, ide jutna és rám ismerne, hirtelen rájnne, hoyg ez én vagyok és minden öszse állna a fejében .. 

Ha lenne papír naplóm, amit a világ legbiztonságosabb páncélszéfjáben tárolhatnék, akkor sem írnám le. Magamnak sem akarom elismerni. De megtörténtek. És lehet hogy még fognak. És félek

2015. június 13., szombat

Szar az élet

És ezt most nem irónikusan mondom.

Info. :(

2015. június 12., péntek

#2 OOTD

Ma nagyon meleg volt, mint már gyakorlatilag egy hete, úgyhogy végre eljutottam oda, hogy szoknyában menjek suliba. Eddig valahogy mindig kikerültem, pedig szeretem ezt a pöttyös szoknyát, egyszerűen csak mindig volt valami más amit felvettem.


Neki kéne állnom végre az infó tételeknek, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Iszonyatosan fáradt vagyok, semmi kedvem az egészhez. Tegnap nagy nehezen megtanultam egy tételt, de azzal is mennyit szenvedtem... És még 19 hátravan.
Jobb lesz, ha nekikezdek, nem akarok pontot veszíteni.

#1 OOTD (yesterday)


2015. június 9., kedd

Nyári munka?

Nézelődtem a neten nyári munkát illetően, és őszintén szólva vegyes érzéseim vannak.

Kezdem az elejéről. Hogyan is kerültem ilyen honlapokra? Már régóta gondolkozom azon, hogy dolgozni fogok nyáron. Eddig úgy terveztem, hogy egy gyorsbüfébe megyek, vagy meki,vagy kfc, tehát semmi extra, durván 640 ft-os órabér, 8 óra egy nap, aztán menni amilyen gyakran csak lehet, és rövid időn belül jó kis összeget összespórolni.

Aztán egy időre letettem erről az ötletről, egyrészt anya próbál lebeszélni róla, én meg igazából hagytam magam meggyőzni, hogy majd találok sokkal kényelmesebb és jobban fizető állást. Aztán persze a nagy lehetőség csak nem jött velem szembe azóta sem.

Ez így elfelejtődött most egy időre, de aztán ma láttam az egyik új, nagy kedvencem videóját Youtube-on, Kim Dao a neve, és rengeteg vlogot csinál Japánban, és hihetetlenül imádom, ahogyan öltözködik. Ő jelenleg az első számú inspirációm, mert megtestesíti azt a szintű "cuki öltözködést", ami nőies és abszolút viselhető, nem hiszik azt, hogy valamilyen jelmezben vagy.

Szóval nála láttam a videójában, ahogy arról beszél, hogyan jutott ki Japánba. Ahhoz képest, hogy egyetemen japánt tanult, nem a suli által sikerült neki. Saját pénzből fizette ki, és hogy pontosan hogyan? Dolgozott, sokat. Volt, hogy 3 helyen egyszerre. Így jött össze neki elég pénz ahhoz, hogy 3 hétre kimenjen Japánba. Hihetetlenül irigylem, de ezen kívül látom, hogy nem hullott csak úgy az ölébe. És ez segített nekem is realizálni, hogy nekem is tennem kell azért, ha ki akarok jutni Koreába. Tény, hogy az út nem 30 000 Ft-ba fog kerülni. Az is nyilvánvaló, hogy nem fogom egy hónap alatt összeszedni a szükséges összeget a mekiben dolgozva. De legalább teszek érte valamit.

Most, hogy számolgatok, heti 5 nap, 8 órát dolgozva havi 100 000 Ft-ot gyűjtenék össze. Ez még egy repülőjegyre odafelé sem lenne elég. Tény. Nem a legolcsóbb úti célt néztem ki magamnak. Ettől függetlenül sem fogom feladni. Ha Kimnek 3 helyen kellett dolgoznia, hogy Ausztráliából Japánba kijusson (ami azért jelentősen közelebb van), akkor nekem nyilván meg kell tennem minimum ugyanennyit. 

Csodálatos lenne egyszer végigsétálni Szöul utcáin.


Ez egyelőre még csak a távoli jövő, de nem mondom, hogy álom marad, mert akkor is eljutok ide, és nem egyszer. Kim évente 2x megy Japánba (szerintem mostanában gyakrabban), és durván 3 hetet tölt el ott. Ha én kijutnék Koreába, én is maradnék szerintem legalább ennyit, mert most őszintén. Több, mint egy napos út azért, hogy pár napig próbáljak minden látnivalón végigrohanni? Logikátlan. Az persze, hogy ennyi ideig ott maradhassak, még több pénzbe kerül. De ha már egyszer ott vagyok, hadd élvezzem ki.

A nyelvtanulásnak újra neki kell vágnom, amint vége az érettségi-szóbeli dolognak, újból nekikezdek friss lendülettel. Már kicsit hiányzik is, amellett, hogy kimondottan élveztem az új kifejezéseket megtanulni, maga az írás is fun, és a gépelést is gyakorolni akarom, mert hát. Az is hozzátartozik. Talán majd ha lesz egy koreai barátom (nem az, hogy pasim), akkor majd irogatok neki 한국어 nyelven. Mellesleg csak ezt az egy szót egy élet volt beírni:D Van még hova fejlődnöm.

Aztán a nyáron még Koreázok kicsit, kiokosodok, és talán egy év múlva én is végigsétálhatok Szöul utcáin, nézegetve a feliratokat, amikből párat talán értek is. 

Na megyek aludni, illetve Code Geass-t nézni, meglepően jó! Tényleg, nagyon tetszik. Még nem láttam ilyen "mecha animét", de bejön, nagyon szépen megcsinálták, látványos, mert ugye a minősége is nagyon jó. Egy kisebb hátulütő a japán szinkron&angol felirat kombó, de igazából az is olyan, hogy megszokom, akkor nem zavar. Elég nehéz szókincsű anime, szóval talán jobb is a felirat, a szinkront nem biztos, hogy ennyire érteném.

2015. június 8., hétfő

Vásárlás anyával

Ma anyával bementünk az Árkádba vásárolni. Délelőtt 10-től délután 14 óráig ott voltunk, de persze nagyon gyorsan eltelt az idő.

Sok jó dolgot láttunk, jó néhányat meg is kaptam, úgyhogy én nagyon örültem a végén.
Ettem a KFC-ben az új fajta "Ázsiai ízek" kategórián belül a tekercsből, ami nagyon csípett, meg az édes-savanyú szószt is megkóstoltuk, az nem csípett, úgyhogy jár neki a pluszpont.


2015. június 6., szombat

Új design

Lassan több ilyen című bejegyzés mint lesz, mint bármilyen más együttesen, ugyanis ott tartok, hogy többször írok a "nagy visszatérésemről", mint.. bármi másról?

Az elveim továbbra is ugyanazok, mint amiket már egyszer leírtam a Helyzetjelentéses bejegyzésemben. Nem sok minden változott azóta, hogy őszinte legyek, szinte semmi, csak az időjárás lett melegebb. Én magamat még mindig ugyanannak érzem.

Néha rám jön ilyen mánia, hogy egy bizonyos stílusú ruhákat szeretnék hordani. Virágos, lányos ruhákat, ami japánban szinte átlagosnak számít, itthon meg kitűnnék vele. De van, akinek egyszerűen annyira jól áll, hogy én is ennek akarom szentelni az életem.

Hétfőn megyünk vásárolni anyával, majd nézek egy-két szép ruhát. Igazából E-bay-ről is rendelünk majd jó néhány dolgot (pofátlanul olcsó áron), ami kb. a szülinapomra fog megérkezni, úgyhogy örülünk ennek is.

Ma egyébként nem voltam fenn Interpals-on, de leszedtem egy alkalmazást a telefonomra, és egyfolytában jönnek az értesítők az új üzenetekről, ami rendkívül idegesítő. Nagyrészt emiatt nem volt kedvem felmenni. Mert vagy 20 "Hi, how are you" üzenet vár, amikre nincs kedvem ugyanazt elküldeni százszor. És csak csávók írnak.. Majd én akcióba lépek haha.